"A szigetnek ötvennégy városa van. Nagy és pompás valamennyi. Nyelvük, szokásaik, szervezetük, törvényeik teljesen egyformák." (Morus Tamás: Utópia)

​

A Magyar Tudomány 2015. évfolyamában meghökkentő címmel jelent meg egy szociológiai elemzés jelenkori társadalmunkról: "Demokratikus deficit, avagy öröklődő férfi homogenitás a társadalmi alrendszerek vezető pozícióiban" (szerző Trenka Magdolna). A diverzitás és a homogenitás számos tudományterületen közel hasonló értelmezéssel használt fogalmak - a sokszínűség és az egyneműség kifejezésére használt fogalompárról van szó -, amelyek csak látszólag ellentétesek egymással. Számos helyen felbukkannak akár konkrét, akár átvitt értelemben használják is őket. Az említett tanulmányban a "férfi homogenitás" a demokrácia deficitjeként értelmeződik, ennél fogva káros folyamatot vagy jelenséget határoz meg, amennyiben a demokráciát pozitív fogalomként értelmezzük. Azonban a két fogalom egybevetése közel sem ilyen egyszerű. A homogén szó erős összetartozást, egyértelmű szabályokat, könnyen értelmezhetőséget jelent, legyen szó egy vegyületről vagy akár a társadalomról. Ezzel szemben a diverzitás a sokféleség izgalmát, a választás lehetőségeit, szabadságát és a toleranciát képviseli. A diverzitás különösen a biológiában, az ökológiában képvisel határozott értéket, amelyet ismerünk és ma már leginkább védenünk kell. De a társadalomtudományokban is elfogadott fogalom a kulturális diverzitás elmélete, ahol a  homogén társadalom éppen azt jelenti, hogy a társadalom fenntartásában minden egyén érdekelt, de az egyének sokféle identitás, kulturális normarendszer, egyesület, csoportszerveződés mentén élik életüket. Itt a homogén ellentéte nem a diverz, hanem a heterogén, a töredezett társadalom. A diverzitás fogalma a tudományok közötti párbeszédben egyre inkább a fejlődésre való képességgel kezd összecsengeni.

A konferencia célja, hogy a társadalmi tér elvont s konkrét fogalmát a diverzitás és homogenitás tükrében a történelmi időben, korszakokon átnyúlva, korokat összekötve értelmezze. A társadalmi tér egyszerre konkét és fiktív alkotóelemekből áll. Valós fizikai, megfogható, megtapasztalható környezeti térelemek kerülnek egymás mellé a nem létező virtuális terekkel. 

​